A fenntartható fejlődés felé való átmenet nemzeti koncepcióját jelentő Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát (NFFS) 2013. március 25.-én fogadta el az Országgyűlés.

Az NFFS célja, hogy politikai-szakpolitikai cél- eszköz-rendszerével hosszútávon segítse a négy nemzeti erőforrás (emberi, társadalmi, környezeti és gazdasági) fenntartható pályára állítását.

A megvalósulási folyamat nyomon követéseként kétévente előrehaladási jelentés készül: mely területen, milyen irányú változás történt a fenntarthatósági célok megvalósulása érdekében. Az első előrehaladási jelentés vizsgált időtávja a Keretstratégia 2013. márciusi elfogadásától 2014. december 31-ig tart.

Lényeges hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóságot szolgáló intézkedések csak bizonyos időkéséssel éreztetik hatásukat, ezért az első előrehaladási jelentés nem ad lehetőséget komolyabb összefüggések feltárására viszont a Jelentésben feltárt folyamatok megmutatják, hogy 2015-ben milyen fenntarthatósági helyzetkép adható Magyarországról az NFFS értékrendje alapján.

Az NFFT által készített előrehaladási jelentés alapját szolgáló tanulmányok, és az előrehaladási jelentés a következő linken érhetők el:

(http://www.nfft.hu/documents/1238941/1240162/Előrehaldási+jelentés+2015)

Az NFFS erőforrásait tekintve az emberi erőforrások területén a demográfiai helyzet jelenti a legnagyobb problémát. A kormányzat ennek javítása érdekében a pénzügyi ellátások ösztönző hatása mellett a családtámogatási rendszer átalakításával, a munka és a család összeegyeztethetőségével, illetve a munkaerőpiacra való visszatérés lehetőségeinek megteremtésével ösztönzi a gyermekvállalást. Az emberi egészség témakörében pozitív folyamat, hogy nemcsak a születéskor várható élettartam, hanem az egészségesen eltöltött évek száma is mind a férfiak, mind a nők esetében lassú növekedést mutat. Fontos megemlítenünk, hogy a magasabb jövedelműek és a magasabb iskolai végzettségűek is jobbnak ítélik meg egészségügyi helyzetüket. Az oktatási területén a PISA eredmények szerint a magyar diákok nem rendelkeznek a modern munkaerőpiac által elvárt képességekkel (problémamegoldás, természettudományos jártasság), emellett növekszik a lemaradók, gyengén teljesítők aránya, nem csökken tartósan az iskolát korán elhagyók százaléka, ami mind súlyosabb képezhetőségi, foglalkoztathatósági problémát jelent.

A foglalkoztatottak között viszonylag magas arányú a közfoglalkoztatottság, ami fenntarthatósági szempontból kockázatos, mivel hosszú távon nem vezeti vissza a munkaerőpiacra a közmunkásokat, viszont a dolgozók megbecsültsége (segély helyett munkát végeznek) a társadalmi fenntarthatóság szempontjából pozitívnak tekinthető. A közfoglalkoztatás továbbá egyre kisebb szereppel bír a foglalkoztatás bővülésében, vagyis a versenyszféra foglalkoztatási potenciálja is jelentősen nőtt.

A természeti erőforrások tekintetében a két legfontosabb nemzetgazdasági érték: a talaj és a vízkészletek esetében olyan degradációs folyamatok zajlanak, amelyeket a Keretstratégia elfogadása óta eltelt két évben sem sikerült fékezni. Ebben kiemelt szerepe van a rossz szerkezetű területhasználatnak. A természeti erőforrások területén a pozitív folyamatok leginkább az erdőgazdálkodáshoz, illetve a tudatos ásványvagyon-gazdálkodáshoz köthetők. Nehézség, hogy a magyar környezetvédelmi intézményrendszer széttagolt és nem hatékony működésű.

A magyar gazdaság a 2013-2014-es adatok alapján úgy látszik, hogy kilábalóban van a 2008-as recesszióból. A GDP növekszik, a foglalkoztatottság bővül, a beruházási hajlandóság erősödött, a megtakarítások nőnek, miközben az államháztartási hiány tartósan 3% alatt alakul és a GDP arányos államadósság ugyan lassan, de csökken. Ezzel együtt a hitelezési piac még nem állt helyre, és a potenciális gazdasági növekedés volumenének növeléséhez szükség van a hazai alacsony termelékenység növelésére. Egyre súlyosbodó fenntarthatósági kihívást jelent továbbá az elvándorlás, amely a hivatalosan bejelentett adatok alapján is legalább 330 ezer, az átlagnépességhez képest fiatalabb és képzettebb magyar állampolgárt érint. A demográfiai területén jelentkező pozitív folyamatoknak tovagyűrűző hatása lehet a jóléti rendszerek fenntarthatóságára – különösen a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerekre. Ezzel együtt a mostani trendek alapján az látható, hogy míg az 1990-es években 5 aktív korú tartott el egy nyugdíjast, addig 2014-ben már csak 4, 2050-ben pedig komoly változás hiányában ez 2-re csökkenhet. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságát nagyban javítja viszont, hogy a gazdaságilag aktív réteg a gazdasági ösztönzők hatására kiszélesedett és a foglalkoztatottsági mutatók javultak az elmúlt évek során.

A rendelkezésre álló adatok alapján összegezhetjük, hogy a vizsgált időszak alatt az emberi, társadalmi és gazdasági erőforrások területén pozitív irányú elmozdulások is történtek, még a természeti erőforrások területén a korábban jelentkező negatív tendenciák továbbra is kihívást jelentenek Magyarország számára. A javuló mutatókkal jellemezhető erőforrás-területeken is sok ellentmondás figyelhető meg, a beavatkozások sokszor szelektívek, továbbra is hiányzik a felső szintű politikai elköteleződés és a tudatos, hatékony kormányzati koordináció.  Annak ellenére, hogy egyetlen nemzeti erőforrásunk sincs az EU-átlaghoz képest jó, vagy átlagosnál jobb állapotban (kivétel az időskori eltartottság ). Az egyes részterületeken megmutatkozó összehangolt intézkedések, s ennek nyomán jelentkező kisléptékű javulások példázzák: még rossz fenntarthatósági helyzetekből is találhatunk kiutat, s innovatív megoldásokkal, erős közjó iránti elköteleződéssel és kitartó munkával a nemzeti erőforrásaink állapota javítható.

Az Előrehaladási Jelentés értékelő megállapításai alapján – az NFFS célkitűzésein felül – az NFFT a következő javaslatokat teszi a fenntartható fejlődési átmenet elősegítésére.

• Az oktatási rendszer átalakítása során az igazgatási rendszerbeli szabályozásán túl szükség van hatékonysági fejlesztésekre, hiszen a PISA vizsgálat felmérései alapján a magyar diákok teljesítménye gyengül. A munkaerőpiacon való jobb elhelyezkedés érdekében a diákok problémamegoldó képességeinek fejlesztése elengedhetetlen.
• Az oktatás, képzés és átképzés különösen fontos a leszakadó társadalmi rétegek munkapiaci boldogulása, és a mélyszegénység újratermelődésének megelőzése érdekében. A közmunka programok önmagában nem oldják meg, illetve csak rövid távon kezelik az alacsonyan képzettek foglalkoztatási problémáit.
• A javuló demográfiai trendek ellenére továbbra is a népességcsökkenés jellemzi Magyarországot. A jóléti rendszerek fenntarthatósága érdekében ezért megfontolandó, egy tudatos, szabályozott bevándorlási politika.
• Az alkoholfogyasztás és dohányzáshoz köthető betegségeknek továbbra is kiemelt szerepe van a hazai halálozási okokban. Szükség van ezért további kampányokra, és a fenntarthatóbb életstratégiákat népszerűsítő programokra.
• A biodiverzitásunk megőrzésében, valamint a klímaváltozás káros hatásainak mérséklésében – az aszályok és árvizek kárainak csökkentésében – sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a területhasználat tudatos alakításának, a területhasználat reformjának. Ez részint a beépítés sebességének csökkentését (meggondolt infrastrukturális fejlesztéseket, barnamezős fejlesztések előnyben részesítését), másrészt a mezőgazdasági ágazatok egymáshoz viszonyított területfoglalásának átalakítását kellene, hogy jelentse. Ez utóbbi területen az ökológiai gazdálkodás egyelőre még kiaknázatlan lehetőségével kellene élnünk.
• A megújuló energiahordozók használatának elterjedése pozitív folyamatnak tekinthető, ugyanakkor a biomassza feltételesen megújuló jellege miatt javasolt a teljes mértékben megújuló energiák magasabb szintű elterjesztése.
• A kutatás és fejlesztés támogatása mind az emberi erőforrások minőségének javulásához, mind pedig a gazdasági termelékenységhez is hozzájárul.
• A társadalmi kohéziót és az üzleti környezetet is javíthatja a bizalom erősödése a közösségekben. Továbbra is kiemelt feladat a korrupció visszaszorítása és a járadékvadászati lehetőségek megszüntetése.
• Általánosságban elmondható, hogy javítani kell a fenntarthatóság Keretstratégiában elfogadott értelmezésének ismertségét és közigazgatásban történő alkalmazását. A Keretstratégia célkitűzései ugyanis szelektíven, nem homogén módon vezérelték az egyes szakpolitikai döntések meghozatalát, ezért erősíteni kell a felső szintű politikai vezetők elkötelezettségét a fenntarthatósági szempontok érvényesítése érdekében, s valódi, funkcionális szerepet kell adni a szakpolitikák államtitkári szintű koordinációjának az NFFS érvényre juttatásában.