Az NFFT Szakmai Egyeztető Munkabizottságának 2021. évi 6. online műhelyértekezletének témája a fenntarthatatlanság, mint erkölcsi probléma volt, a vitaindító előadást Balázs Zoltán, egyetemi tanár (Corvinus Egyetem) és Beran Ferenc, plébános, morálteológus tartotta a fejlődésről, mint normáról beszélve.

Balázs Zoltán kiemelte: a fenntarthatóság ugyan direkt nem tartalmaz erkölcsi mozzanatot, de a mindennapos használatban a fennmaradás, tovább élés azért hordoz normatív jelentést, helyesnek tartjuk. Ahhoz, hogy a környezet minősége és a benne élő embercsoportok, emberek viszonyának kiegyensúlyozottsága, harmóniája, túlmutasson egy utópikus rögzítettségen, fontos a fejlődés, azaz a változás összeegyeztethetősége.

Hogyan lehet erkölcsileg gondolkodni a fenntarthatóság magjáról?

• Az önfenntartás parancsából saját fennmaradásunk ne veszélyeztesse a természet;
• A környezet megszemélyesítésének technikájával: ember gondnoka természetnek, nem szigorú ura;
• A környezetünk épsége és a benne lévő ember harmonikus kapcsolata további értékekkel bővíthető.

Beran Ferenc a fejlődésről magáról és az egyház vélekedéséről beszélt a fejlődés témájában.

A püspöki konferencia 2008-ban már használja a fenntartható fejlődés fogalmát és megfogalmaz ezekkel kapcsolatban kérdéseket.

Mi maga a fejlődés gondolata, mi a fejlődés? A negyedik ipari forradalom alatt tényleg jobbá vált az ember? A technikai haladás valóban fejlődést jelent vagy technikai haladást?

Beran Ferenc előadásában 3 pápa által kiadott szociális enciklikát vett sorra a fejlődés kérdésében.

Az első, 1967-ben kiemeli, hogy a fejlődés szempontjából fontos minden ember növekedését, az ember komplex kiteljesítését (lelkileg, testileg, szellemileg) segíteni.

20 évvel később a II.János Pál pápa által megjelent enciklika szerint nem lett jobb a világ, tovább mélyült a szakadék a fejlett északi féltek és fejletlen déli között, ugyanakkor a fejlett területeket is érinti a hatalmas társadalmi egyenlőtlenség, szegénység. A főbb problémák okát a lakáshiány, munkanélküliség és az eladósodás jelenti, az Enciklika pedig rámutat, miért nincs fejlődés: a személyes bűnök láncolata, a hatalom és profitvágy húzódik mögötte. Megjelenésekor, 1987-ben a szolidaritást nevezi legjobb ellenszernek, értve ezalatt az eltökélt vágyat a közjóért.

Ez követően több, mint 20 év után jelent meg a Laudáto Si mely az igazságosság és szeretetet kölcsönösségét, a jó szándék értékrend melletti manifesztációját hirdeti. Rámutatat, hogy a 2008-as világválság elsősorban nem gazdasági, fenntarthatósági válság, hanem emberi válság, minden más ennek a következménye.

Jelenleg ökológiai válság oka a túlzott antropocentrizmus és a teljes beleilleszkedés szélsősége. A legfőbb kérdés pedig, hogy van-e a fejlődés, és ha igen, hogyan lehet fenntartani?